Zalacsány

Zalacsány
5 (100%) 5 szavazat

ZALACSÁNY MÚLTJA

A középkori Csány
Valószínűleg már a római korban lehetett itt lakott település, mert az egykori római út
Zalaapáti felől haladva Zalacsányon keresztül szelte át a Zala – völgyet.
A helység első ízben 1019-ben szerepel, amikor I. István király ,,Chan” mezőváros piaci
vámját a zalavári apátságnak adta. Az 1334. augusztus 28-án kelt oklevélben Károly Róbert
király a magvaszakadt Herránth fiának Péternek birtokát a Zala vize mellett ,,juxta fluvium
Zala inter villas Chan et Medzeth in dicto comitatu Zaladiensi”, Lendvai Miklós zalai
főispánnak adományozta.
A Haholt-Buzád nemzetségből származó Csányi család a XIV. század közepén szerezhette
meg a községet és környékét, mert 1365-ben mint annak birtokosa szerepel. A terület ekkor a
Hahót nemzetbeli Csák család birtoka volt. A Csák család a Csány család őse.
Mátyás király 1475-ben erősítette meg a családot a falu birtokában.
A kettős-patak mellett, a Meleghegy déli oldalán széles árokkal körülvett vár nyomai
figyelhetők meg. A várról Giulio Turco készített rajzot 1569-ben. Eszerint a kb. 34×54 m
alapterületű, palánkból készült vár három sarkán egy-egy 6 m átmérőjű rondella, az
északkeleti sarkán pedig egy négyszögű bástya helyezkedett el. A bástya mellett vezetett be
az út a várba, az árkon átvezető cölöpökön nyugvó hídon keresztül. A várnak egyetlen
kőépítménye egy kis kastély volt, feltehetően a várat építő és azt birtokló Csányi család
kúriája.
A várnak hadi jelentősége nem volt, és feltehetően 1690-ben Nagykanizsa visszafoglalása
utáni időben pusztulhatott el.
Link: Sági Károly.: A zalacsányi törökkori várak (Zalaegerszeg 1960, A Göcseji Múzeum
Közleményei 8. szám)
A középkorban Csány és vidékén nagyon sűrű volt a faluhálózat. Tilaj irányába, az észak felé
emelkedő dombon feküdt Meleghegy. A déli dombvonulat mögött feküdt Újfalu Mindszent és
Hosszúfalu, vagy más néven Tótrokolyán. Szintén Tilaj felé helyezkedett el Csányszőllős és
Csányszentmihály.
Csány földrajzi helyzete a középkorban kedvező volt, mert mellette haladt el a Nagykanizsa
és Zalaszentgrót között húzódó főútvonal. A falu az úttól beljebb, a Zala-folyó partján feküdt.
Csány földrajzi helyzetében nagyon fontos tényező volt a Zala – folyó. Lehetővé tette a
halászatot, malmok építését és a háborúkban búvóhelyet nyújtott a nép számára. A Zala
árterülete nagyon nagy volt. Csány és mindszent között feküdt Csama-sziget, a Zala – folyó
egyik szigete.
A Zala nádasában gazdag növényvilág, gazdag állatvilág sok tölgyfa, bükkfa és berekfa volt.

Zalacsány az újkorban

A múlt század első felében szabályozták a Zala-folyót, így megszűntek a nádasok és
megszűnt az áradás veszélye.
A múlt század végén megépült a Zalacsányon áthaladó Balatonszentgyörgy – Zalabér –
Batyki vasútvonal, mely valóságos forradalmat jelentett a teherszállítás és a személyszállítás
számára.
Szintén a múlt században épült a kövesút Zalaapáti és Zalaszentgrót között, majd ezen a
vonalon 1964-1965-ben elkészült a műút.
Az 1900-as évek elején a Csányhoz tartozó Öreghegyen – amely Bókaháza irányában feküdt .
legalább 20-25 család élt. Az ott kialakult kedvezőtlen körülmények miatt ezek a családok
kénytelenek voltak Zalacsányba költözni.
Tilaj irányában, a falu felett lévő dombtetőn feküdt Cser-puszta, gr. Batthyány József majorja.
Lakói 1945 után falut akartak alapítani Cser-pusztából, de mivel ez nem lett volna fejlődésre
képes, Zalacsányba költöztek.
1945 előtt a vasúttól a Zaláig eső részen feküdt Belső Csány. Ettől l km-re, a hivatalos
postaútig, a mai Külső Csány helyén az összes földterület urasági szántóföld volt. A postaút
mentén csak az anyatemplom, a temető és uradalmi épületek: kastélyok és cselédházak álltak.
Az anyatemplomig vezető szekérúton hatalmas nyárfák álltak, melyeket később kivágtak.
A falut 3 földesúr tartotta kezében. 1945 után felborult a földesúri életforma. A volt urasági
épületek eltűntek, vagy átalakultak, a cselédlakásokat lebontották. Gr. Batthyány József
kastélya tanító lakás lett, Malatinszky Ferenc kastélya pedig az állami erdészet tulajdonába
került.
1945 után, a földosztást követően a földhöz jutott nép nagy iramban elkezdett építkezni.
Ekkor a vasúttól Tilaj felé haladva új utcák születtek: Ady Endre út (Belső Csánytól az
anyatemplomig), Szabadság utca (a vasúttal párhuzamosan), Csány László utca (KehidaZalacsány
műút mentén) és Arany János utca (a Bókaháza felé emelkedődomb alján).
1945 után Zalacsány végén létesítettek egy új temetőt, mivel a régi temető a földosztás után a
falu szívébe került. 1986-ban a régi temetőt rendbe hozták és Kegyeleti Parkká nyilvánították.
Az új temetővel szemben látható egy családi sírbolt, ahol a Csány család ősei nyugszanak.
1959-1960-ban megindult a termelőszövetkezeti mozgalom. 1968-ban Tilaj, Ligetfalva,
Almásháza és Örvényes is csatlakozott a zalacsányi termelőszövetkezethez. A TSZ épületek
magvát a falu északi végén a gr. Batthyány Pál féle urasági épületek adták. A TSZ irodája a
Csány László utcában helyezkedett el.
1974-ben megszűnt a vasúti forgalom a Zalacsányon áthaladó vasútvonalon. Ennek
következtében kiszélesedett a közúti forgalom. 1970-ben elkészült a 76-os főút, amely fontos
tényező lett a falu idegenforgalmában. A vasúti töltés helyén 1978-1979-ben megkezdődött a telkesítés. Itt Vasút utca néven egy új
utca alakult. 1989-ben megkezdődött a meleghegyi és Rákostetői részen a parcellázás.
Ezeknek a telkeknek nagy részét németek és osztrákok vették meg.
1990-től a település dinamikus fejlődésnek indult főleg iparilag. Sok középülettel és
lakóházzal gyarapodott a falu.